|
A tetoválás története
A "tattoo" szó a tahiti "tatu" szóból származik,aminek a jelentése röviden annyit tesz, hogy nyomot hagyni valamin. Egy sokak által vitatott állítás szerint a tetoválást már i.e. 1200évvel ezelõtt is használták. A tetoválás célja, oka az idõk során kultúráról kultúrára változott. Mindig fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban.
A borneói asszonyok különleges, aprólékosan kidolgozott, csipkekesztyûhöz hasonló mintákat viseltek alkarjukon. Ennek egy eladósorban lévõ lánynál nagy jelentõsége volt, elõnyös házasságkötése szempontjából. A csukló és az ujjak körüli tetoválás a hit szerint megvédett a betegségtõl. A tetoválással mindig valamilyen hovatartozást fejeztek és fejeznek ki ma is. Régen valamely törzshöz, társadalmi osztályhoz, manapság inkább bandákhoz pl. Hells Angels), szervezetekhez tarozást vagy életfelfogást fejez ki. Mozifilmekben számtalanszor láthatjuk, hogy emberek titkos szervezetük jeleit viselik magukon. Az õsi hit, hogy a tetoválás viselõje magában hordozza az azt ábrázoló állat szellemét, még ma is él bizonyos formában. A tigris, cápa és a ragadozó madarak mind a vadságot, a kegyetlenséget szimbolizálják. Az írott történelem szerint a legkorábbi tetoválások Egyiptomban, a nagy piramisok építése idején készültek (kétségtelenül sokkal korábbról ered). Az Egyiptomi Birodalom terjeszkedésének következtében a tetoválás mûvészete is elindult világhódító útjára. Az arab, perzsa, görög, és krétai kultúrán keresztül továbbfejlesztve jutott el Kínába is i.e. 2000 körül. A görögök felderítõik azonosítására és rangjuk jelzésére, a rómaiak pedig bûnözõik és rabszolgáik megjelölésére használták. Az Ainu nép társadalmi rangjuk szerint viselt tetoválást. Õk honosították meg ezt a mûvészeti ágat Japánban, ahol leginkább vallási és szertartásos szerepe volt. A Dayak harcosok a levágott fejek számának függvényében viselhettek tetoválásokat. Polinéziában így jelölték a különbözõ közösségek, családok tagjait és azok rangját. A Polinézek hozták a tetoválás mûvészetét Új-Zélandra, ahonnan az arctetoválás az u.n. Moko származik, melyet ma is használnak.
A Mayák, az Inkák, az Aztékok és a régi Britonok is szertartásos tetoválásokat használtak. Bizonyos népek családjuk címerét viselték magukon. Az alaszkai elszigetelt törzsek tetoválásainak stílusjegyei Ainu hatásról tanúskodnak. A Normann partraszállás után, mivel õk lenézték a tetoválást, évszázadokra eltûnt a nyugati kultúrából. Mialatt nyugaton csökkent a tetoválás jelentõsége, Japánban egyre erõsödött. Elõször csak a bûnösök megjelölésére használták. Aki elõször követett el bûnt, annak húztak egy vonalat keresztben a homlokán. A másodiknál hozzátetováltak egy boltív szerû vonalat, a harmadiknál még egy volalat.
Ezután a tetoválás esztétikai szerepet is kapott. A Japánok sajátos viseleti stílusa 1700 körül alakult ki. Egyedül a kiráyi család tagjainak volt szabad díszes ruhát hordani. Ennek következtében a középosztálybeliek díszes, egésztestes tetoválásokkal ékesítették magukat ruha helyett. A nyugati kultúrába csak az 1600-as évek végén tért vissza a tetoválás egy tengerésznek köszönhetõen. William Dampner egyik felfedezõútjáról magával hozott egy teletetovált Polinéz férfit Giolo Herceget, aki nagy szenzációt keltett Londonban. Ezután a londoniak örömmel fogadták a késõbb sok felfedezõutat tett Cook Kapitány történeteit és a magával hozott mûvészeti alkotásokat és tárgyi leleteket. Visszatérve egy ilyen útról õ is elhozott egy tetovált Polinézt, Omai-t. Hamarosan a felsõosztálybeliek apró tetoválásokkal díszítették magukat, természetesen csak diszkrét helyeken. Rövid idõn belül divat lett a tetoválás, ám széles körû elterjedése hosszabb idõt vett igénybe. A kezdeti idõben kézzel végezték a mûveletet, 1891-ben viszont Samuel O'Rtiley szabadalmaztatta az elsõ tetoválógépet. A kiindulópont Edison elektronikus tolla volt, mely tûvel és tintával csinált pontokat a papírra.
A korabeli tetoválógép alkatrésze volt egy tekercs, egy csõ és egy tûtartó. Ezek részei a mai tetoválógépnek is. A gép szabadalmaztatása után könnyen elérhetõvé vált mindenki számára a tetoválás, így a felsõbb oszály elfordult tõle.A századfordulón a tetoválás jelentõsége lecsökkent. A mûvészek a város elhanyagoltabb negyedeiben dolgoztak. A nagyon tetovált emberek cirkuszokkal járták a vidéket, mint szörnyeteg. Betty Brodbent a Ringing Brothers Circus-al utazott és az 1930-as évek sztrárja volt. Az évszázad nagy részében a tetoválás kulturális megítélése nem volt túl pozitív, mivel ezidõtájt illegális volt. A tetoválómûvészek titkos szervezetekbe tömörültek, iskoláik nem voltak, ahol továbbadhatták volna tudásukat, és hirdetni is csak "szájról-szájra" tudtak. Az amerikai stílus szülõhelye a New York-i Chatham Square. A századfordulón ez a tengerpart volt a munkásosztály szórakozásának központja. Samuel O'Riely Bostonból érkezett és nyitott itt tetoválószalont. Vele dolgozott egy tanítványa Charlie Wagner, aki O'Riely 1908-ba bekövetkezett halála után, Lew Alberts-el kezdett vállalkozásba. Alberts tapétatervezõ volt, de mûvészi érzékét ügyesen használta a tetoválásban, és meghatározó alakja lett a korabeli tetováló mûvészetnek.
Mialatt a legtöbb vidéken hanyatlásnak indult, a Catham Square-en virágkorát élte a tetoválás. A mûvészek gyakran feleségükre tetoválva hirdették tehetségüket. Ebben az idõkben kezdett népszerûvé válni a kozmetikai tetoválás (arcpír, színes ajkak, szemhéjvonal). Az Elsõ Világháború idején a minták fõként a bátorság és a háború jelképeire korlátozódtak. Az 1920-as években a szesztilalom okozta kedvezõtlen hangulat hatására a Catham Square elvesztette egykori varázsát. A tetoválás központja áttevõdött Coney Island-re. Szerte az országban nyíltak már szalonok, de fõként katonai, haditengerészeti bázisok közelében. A Második Világháború után a tetoválás iránti vonzalom és bizalom erõsen megrendült. Ez javarészt az 1961-ben feltûnt Hepatitis-nek köszönhetõ. Az újságokban rémtörténetek jelentek meg vérmérgezésrõl, Hepatitis-rõl, és más kórokról. Elsõként mégis New York kormányzata biztosította a tetoválók függetlenségét és ott lehetõséget szervezet létrehozására. Azonban az Egészségügyi Törvény megszegése miatt a Time Square és Coney Island-i tetováló szalonokat hamarosan bezárták. Ebben az idõben nem volt könnyû tetoválást csináltatni New York-ban, de az emberek nem is nagyon akartak. A legjobb szalonok Philadelphia-ban és New Jersey-ben voltak, ahol még mindig legális és elfogadott volt. Hamarosan a helyzet kezdett jobbra fordulni. Lyle Tuttle jóvoltából helyre állt a bizalom a tetoválás iránt. Tuttle jóképû, érdekes ember volt, aki tudta, hogy kell használni a médiát. Fõleg híres asszonyokat tetovált, nagy publicitással. Manapság a tetoválás egyre elfogadottabb, és népszerûbb, mint valaha. Minden társadalmi osztály tagja keresi a legjobb tetováló mûvészeket. A jobbaknak saját stílusuk, technikájuk van, és saját fejlesztésû újdonságokkal (pl. festék) gazdagítják a tetováló mûvészet palettáját.
Forrás: Internet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
