Amint azt a korábbiakban írtam, a japán tradicionális tetoválás eredete a japán történelem Edo- korszakára tehető. 1603-ban Japán akkori uralkodója, Tokugawa Leyasu, Edo-t (ma Tokio) jelölte ki kormányzatának központjául. Az ezt követő kétszáz évben a kiépített feudális rendszer stagnálni kezdett és a felsőbb osztályokkal szemben Edo köznépe elkezdte magának kialakítani saját, egyedülálló, független kultúráját.
Viszautasítva a szamurájok évszázadokig visszamenő konfuciuszi eszméire alapozott erkölcsi felfogását, Edo városának lakói egyre növekvő mértékben kezdtek hódolni a mulatságos „tanka” daloknak, felvilágosult írók könyveinek, képeskönyveknek, művészeti alkotásoknak, novelláknak, drámáknak és a színház élvezeteinek. Ezek a művészeti ágak, és egymással való összefonódásuk Edo hétköznapi embereinek kulturális kifejezési eszközeivé váltak.

Így aztán Edo társadalma fejlődésnek indult, az átlagemberek, a munkásosztály mentalitása megváltozott, öntudatukra ébredtek, mely által büszkeségük is előtérbe helyeződött. Néhányan Edo – főként munkásosztálybeli – lakói közül elkezdték rituálisan, nagy fájdalmak között tetoválni magukat a japán folklór mintáit alapul véve, úgy mint sárkányokat, óriáskígyókat, kínai oroszlánokat, vallási figurákat stb.
Azok, akik ezeket a tetoválásokat kivitelezték az ún. ukioye fafaragó művészek voltak, akik egyszerűen hosszú, hegyes tűkre cserélték favéső szerszámaikat. Ezek közül a fafaragó mesterek közül kerültek ki később azok, akik csak a tetoválásra kezdtek specializálódni és minden idejüket a tetoválásnak szentelték. Ennek a hosszú folyamatnak az eredménye a horimono néven ismert tradicionális japán művészeti ág.
Több írásos feljegyzés rámutat, hogy Edoban 1830-tól formális összejöveteleket tartottak a tetoválás rajongóinak.

Annak ellenére, hogy manapság mind Japánban mind a nyugati társadalmakban népszerűek a tattoo expo-k, a tény, hogy Edoban már több mint 150 éve rendeznek ilyen „expo”-kat, bizonyítja a tradicionális japán tetoválás hosszú évekre visszanyúló gazdag történelmét.
A kor leghíresebb japán tetováló művésze, akit még a tengerentúlon is jól ismertek, Horiuno volt. 20 évesen már tetovált, de csak 40 éves korában kezdett komolyan foglalkozni a tetoválással és egészen 70 éves koráig űzte ezt a művészetet. Munkái máig élénken élnek a köztudatban.