Yakuza

A Yakuza eredetét valamikor az korai EDO periódusra teszik (XVII. század) és alapítói az akkori szamurájok egy csoportja lehetett.
 

Ekkoriban a kabuki-monónak (a sógun szolgái) ismert emberek a helyi hatóságok figyelmét kezdték felkelteni furcsa ruházatukkal, viselkedésükkel, hajviseletükkel, és hosszú kardjaikkal, valamint a nép terrorizálásával. Legfontosabb jellemzőjükké vált erős szleng nyelvezetük, bandáiknak furcsa neve, de nem utolsó sorban egymás iránt tanúsított hűségük, egymás családját is védelmező összetartásuk.
 

A csoportokban kb. 500 000 szamuráj található, akik a Tokugawa-béke ideje alatt róninokká, állástalan, gazdátlan szamurájokká váltak. Sokan banditák lettek, és városokat, falvakat fosztogatva kóboroltak Japán-szerte. A korai yakuza csak az 1700-as évek végén jelent meg Japánban. A yakuza ebben az időben a bakutóból (tradicionális szerencsejátékos) és a tekiyából (utcai árus, házaló) állt. A második világháború után jelent meg egy harmadik csoport is: ez a gurentai (gengszter). A csoportok együtt maradtak, mivel ugyanazon a kis területen belül működtek. Pl. a bakutó általában az utakon maradt, a tekiya pedig a piactereken működött, így nem kerültek összetűzésbe egymással. Ezekben a csoportokban a társadalom ugyanazon rétegeiből kerültek ki a tagok, a közös vonás legtöbbször a deviancia volt. A yakuza csak később kezdett „családokba” tömörülni, innen ismeretes az oyabun-kobun (szülő-gyerek) rendszer. A beavatási szertartás is ebben az időben fejlődött ki: a kínai triádokkal ellentétben, akik vérszerződést kötnek, a yakuza szakés-poharakat cserél, ami a yakuzába való belépés és az oyabun-kobun kapcsolat szimbóluma. A szaké mennyisége a poharakban attól függ, kinek milyen státusza, rangja volt.
 

Megérteni, hogy miről szól maga a szervezet nem is olyan egyszerű. Közel sem arról van szó, mint a velük egy lapon említett hírhedt olasz maffia, vagy a kínai triádok esetében, akik egy rejtőzködő "titkos társadalom" formájában egy vagyonosodást szem előtt tartó maffiát jelentenek. A yakuza ennél tradicionálisabb és sokkal kevésbé "rejtőzködő". Sok Yakuza büszke arra amit csinál, olyannyira, hogy az egyes csoportoknak még irodáik is vannak. Tagjaik jellegzetek öltözködési és külső jegyeik (pl tetoválások) pedig teljesen egyértelművé teszik bárki számára, hogy kivel áll szemben. Sőt, az egyik yakuza klán annyira nyilvánvalóvá teszi tevékenységét, hogy saját belső használatú havilapot is megjelentet, benne aktuális munkásságukkal, börtönökkel kapcsolatos információkkal, temetésekkel, vagy épp házasságokkal.
 

A yakuza számára nem lényeges, hogy tagjaik melyik társadalmi rétegből, vagy vidékről származik és a mai Yakuzába beépülni sem túl nehéz. Sőt igazából egyféle íratlan törvény alapján a szervezet mindig előnyben részesítette a társadalom peremén élőket. A közösség igazából Minden férfit magába fogadott, aki képes elfogadni törvényeit és teljes odaadással tud érezni iránta. Azonban a nők számára mindig is zárt volt, ez adódik abból is, hogy Japánban mai napig erős megkülönböztetésben vannak a nők. a jakuzák úgy hiszik, egy nő sosem képes úgy harcolni és olyan odaadást érezni, mint egy férfi.
 

A Meiji restaurációtól (1867) a yakuza is elkezdte a maga modernizálódását, lépést tartva a gyorsan változó Japánnal, megkaparintva a riksa üzletet, illetve a tagjai közé fogadva a dokkmunkásokat és az építkezések munkásait is. A tekiya a bakutóval ellentétben elterjedt, kiterjesztette az aktivitását, mivel tevékenységi körük nem volt illegális, legalábbis nem a felszínen, azonban a szerencsejátékot még titkosabbá tették a rendőrség gyakori rajtaütései miatt.
 

A yakuza hamarosan a politikába is „beszállt” úgy, hogy bizonyos politikusok oldalára állt. Ez már annak a sötét jövőnek az előszele, amikor a yakuza gyakorlatilag az ellenőrzése alatt tartja a politikát. Együttműködtek a kormánnyal, hogy hivatalos jóváhagyást, vagy legalább nagyobb szabadságot nyerjenek, és a zaklatások alól felmentést. A kormány talált is némi használhatóságot a yakuzában, mint az ultra-nacionalisták segítsége, aki militarisztikus szerepet játszott Japán demokráciájához való alkalmazkodásában. Különböző titkos társaságokat alapítottak és képeztek ki katonailag, nyelvi képzésben részesültek, zsarolásra, gyilkolásra tanították őket.
 

Az ultranacionalista hatalom terrorja az 1930-as évekig tartott és több államcsínyt – két miniszterelnök és két pénzügyminiszter meggyilkolását, politikusok és üzletemberek elleni ismétlődő támadásokat – finanszírozott. A yakuzát felhasználták különböző külpolitikai eseményekre is, mint például a Mandzsúriai harcoknál. Mindazonáltal minden megváltozott, amikor Pearl Harbort megtámadták. A kormánynak már nem volt szüksége az ultranacionalistákra vagy a yakuzákra. A háború utáni időkben újraszervezték tevékenységi köreiket, lévén, hogy külső ellenség már nem létezett, a feketepiacokat virágoztatták fel, és egymással foglalkoztak.
 

Yakuza körökben népszerű a tetoválás. A méretes és jól kidolgozott tetoválások az erő és a társadalomtól való kívülállás jelképei. Valamint fizikai konfliktus esetén egy megfelelő ponton elhelyezett tetoválás a másodperc töredékéig elvonhatja az ellenfél figyelmet, amit az ügyes harcos gyorsan ki is használ. Harc elott gyakran leveszik felsőruházatukat, hogy gazdag testfestésük látványával is hatást gyakoroljanak az ellenfélre. A mintáknak mondanivalójuk is van, általában magukban rejtik klánjuk címerét. Egyes jakuzák karuk körül tömör fekete gyűrűt tetováltatnak, minden egyes elkövetett gyilkosság, vagy egyéb bűntett után.
 

Tradicionálisan élesített bambuszból, valamint fémtűkből álló szerszámokkat használnak. Egy nagyobb minta akár többszáz órán keresztül is készülhet is, valamint az ára is meglehetősem magas. Azonban sok yakuza hord egész testet borító tetoválást, amit gyakran hosszú éveken keresztül készítnek.
 

De nem ez az egyetlen bodyart ág, amihez a yakuzák köthetők. Kevesen tudják, hogy a börtönviselt yakuzák között ugyanis elterjedt a szokás, hogy péniszük bőre alá gyöngyöket tetetnek be. Pontosan annyit, ahány évet töltöttek a rács mögött.
 

Annak ellenére, hogy mára a tetoválás a világ többi részéhez hasonlóan Japánban is egyre elfogadottabb dolog, gyakoriak az olyan szórakozóhelyek, motelek és fürdők, ahova tetoválással rendelkezőket nem engednek be, így próbálják vendégeiket távol tartani a veszélytől.